Gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert az alcíme lehetne az is, hogy bénázásaink története, avagy amikor nem úgy sikerül valami, mint ahogy terveztük. Messze nem úgy. Azért próbálok néhány hasznos infót összeszedni.
TOKAJ
Bevallom, amikor keresgéltem tokaji látnivalókat és mindenféle más települést dobott ki ötletnek, kicsit furcsálltam, de úgy voltam vele, hogy egy olyan település/régió, amit világszerte ismert, kizárt hogy egy félnapos programot ne tudna biztosítani nekünk. Láttam a pillangó-kiállítást, de azzal úgy voltam, hogy kerüljük a zárt teres programokat, borospince látogatás meg mégsem az igazi 3 kisgyerekkel, meg egy sofőrrel.
Az első amit kinéztem a Finánc-dombi kilátó volt. Ez a Tisza-híddal szemben található. Tiszta időben azt olvastam 15 kilométerre is ellátni, nekünk nem volta az. (Alatta a hidat épp újítják fel.) Gondoltam innen majd csak kiszúrunk valami jó kis helyet még.
Leérve a kilátóból egy szép szoborpark található a környék váraival.
Tettünk egy sétát a belvárosban, de különösebb látnivaló nincs. Egy-két (de tényleg nem sok) kiülős hely van, de zömében zárva voltak az üzletek. Innen lementünk a Bodrog-partra. Még életemben nem láttam ennyi szúnyogot, söpörtük magunkról le a mindent beborító rovar-felhőt, teljesen szétcsipkedtek pillanatok alatt minket és a Naturlandos szúnyogriasztó csúfosan elbukott. Nagyjából 2-3 percet töltöttünk lent, pedig még a Tourinform irodában gondolkoztunk is egy hajó-bérlésen…
A Tisza-parton egy picivel jobb volt a helyzet, itt egy rövid sétát tettünk, de a környék büféhálózata is elég gyenge volt, így a gyerekek a csomagtartóból választottak inkább, majd továbbmentünk.
A partról indul több sétahajó is, bár menetrendet sehol sem láttunk és különböző fajta hajókat is lehet kölcsönözni.
TARCAL
Ezt pedig a felkészületlenségem miatt szívtuk meg. Nem is tudok rá jobb szót írni. Nagyjából dél felé értünk ide, gondoltuk egy rövid program, aztán indulunk vissza a Nyíregyházára. A GPS a Majoros Birtok folytatásában lévő út felől vitt minket. Itt van egy nagyobb parkoló. A felvezető út tragikus állapotban van, az volt az érzésem, mintha a természet egy keresztutat alakított volna ki azoknak, akik felmennének oda.
Bár logika szerint a jobboldali utat kellett volna választani, de az a tó fölé visz és ez a szakasz még rosszabb minőségű, ide mindenképp zárt cipő kell nyáron is. A bal oldali út a bányató aljához visz le, innen pedig már kövezett út vezet fel a monumentális Krisztus-szoborhoz.
Ha jobb minőségű úton szeretnétek eljutni ide, akkor a templomnál parkoljatok le a faluban és onnan kövezett út vezet fel végig, fentről ez már jól látható volt. A kilátás gyönyörű innen.
A tó környéke elég szemetes. Fürdeni tilos, de voltak napozók körülötte.
Ennél voltak rosszabb szakaszok is, ahol a kátyúból a 100 centis gyerek nem látszott ki 
A tó felülről 
Kilátás a szobortól 
Viszonyításképp a férjem majdnem 2 méter magas 
Tanuljatok a hibáinkból és szervezzetek élvezhetőbb/jobban szervezett programokat a környékre.
Nagycsaládos kalandok 